Táborban voltunk.Késő este volt már és az én szobámból már mindenki aludt, viszont én nem tudtam.Az ablak nyitva volt, így hallani lehetett a másik házból kiszűrődő zenét.Aztán megéreztem a cigi illatát, mire egyből kinéztem az ablakon.
Gyorsan felkaptam egy kardigánt és már le is siettem az adott személyhez.A kis terasz korlátján támaszkodott, míg ajkai közül áramlott kifelé a füst.Ahogy felfedezte közeledő alakomat, mosolyra húzta a száját és egyből vette elő a cigis dobozát.Egy apró mosollyal kivettem egy szálat és odatartottam neki, hogy gyújtsa meg.Csak álltunk ott és szívtuk ezt a káros anyagot…Az övé már a végét járta, így elnyomta a csikket, de egy újabbat vett elő.
-Szólj, ha neked is kell még…-jegyezte meg kicsit rekedtes hangján, de nem válaszoltam neki.A szemem sarkából vetettem rá egy pillantást, majd újra magam elé meredtem.-Tudod, mindig is azt hittem, hogy egy flegma csaj vagy aki mindenkit utál…
-Ez így is van.-értettem egyet vele és hevesen bólogattam, ő meg persze csak felhorkantott egyet a kijelentésemre.Kifújtam a füstöt és kérdően felé fordultam.
-Ismerem ezt a tekintetet…-jegyezte meg és most ő fordította el a fejét.-Már kilencedikben is érdekesnek találtalak.Vagy is ha pontosabban akarok fogalmazni, titokzatosnak.Egyszer sem láttalak sírni, vagy, hogy a problémáidról panaszkodtál volna…Csak ez a flegma, bunkó viselkedésed volt meg védekezésre.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?-ekkor újra rám nézett.A tekintete most már pontosan olyan volt, mint az enyém.Tehát tényleg ismeri ezt a nézést…
-Miért akarsz mindenkit eltaszítani magadtól?
-Nem szeretem az embereket…Csak fájdalmat okoznak.-homályosult el a látásom a gyülekező könnyek miatt, de nem akartam utat engedni nekik.Előtte nem.Nem láthat így.
-Bízhatnál egy kicsit jobban is az emberekben…-jelentette ki, de most rajtam volt a sor, hogy felhorkantsak.
-Persze, hogy utána hátba támadjanak!-nevettem keserűen, de ő csak kiegyenesedett és a korláttól ellépve odajött hozzám, majd egyik kezével finoman megsimította az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
-Én hátba támadtalak valamikor is?-kérdezte, de nem válaszoltam, csupán néztem azokat a szép zöld szemeit.-Már mondtam…Kilencedik óta érdekelsz…
-Még sem tettél semmit…
-Mert nem engedted…Eltaszítottál magadtól.-jelentette ki és tekintete egy pillanatra ajkaimra vándorolt.
-Akkor itt a lehetőséged…-a csikket elnyomva és hajamba túrva, csókolt meg először lágy, majd követelőző módon.
Pedig azt hittem csak egy cigiért jöttem…Közben meg csak Őt akartam.
(via szerethetetlen-szeretethianyos)
